Digitális képességek - keressük a tökéletes megoldást! 

Európai Uniós tanulmány készült arról, hogy hogyan hat a közösségi médiában, online játékokban és mobil alkalmazásokban megjelenő reklám a gyerekek viselkedésére. Sonia Livingstone és csapata, tanulmányukban 6400 európai szülőt kérdeztek meg arról, hogy megtalálták-e a tökéletes megoldást a gyerekeik internet használatának szabályozására.

Sonia azt vizsgálta, hogy hogyan próbálják a szülők optimalizálni a gyerekük internet felhasználási szokásait, hogy a lehetőségeket maximálizálni, a kockázatokat pedig minimalizálni tudják. A szociálpszichológus professzor 25 éve vizsgálja a médiát, kifejezetten gyerekek és fiatalokra fókuszál, és vezető kutatóként vesz részt a Nevelés a Digitális Jövőért projektben.

Miközben a családok otthonaiban egyre több kütyü van, a szülők gyakran azt a tanácsot kapják, hogy tiltsák meg a gyerekeknek az internet használatot, hogy csökkentsék annak a kockázatait. Valós kockázatok ezek, amikkel foglalkozni kell, de a digitális korban a tiltás nem összeegyeztethető sem a szülők tapasztalatival, sem egy valódi család mindennapjaival. A szülők emiatt általában a teljes tiltás, és teljesen szabadjára engedés között választanak, mert nincsenek azoknak a képességeknek birtokában, amik szükségesek a bonyolultabb megoldásokhoz.

Megengedő és tiltó szabályozás

A kutatók 800 interjút készítettek 6 és 14 közötti gyerekek szüleivel Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Spanyolországban, Lengyelországban, Olaszországban, Svédországban és az Egyesült Királyságban. Nagyon sok kérdést tettek fel arra vonatkozóan, hogy mit tesznek a szülők, azért, hogy a gyerekeik internet használatát kezelni tudják.  Két jellemző irány van: 

  • Tiltó szabályozás: sokan listát vezetnek azokról az online tevékenységekről, amiket tiltanak, vagy nem engednek felügyelet nélkül használni

  • Megengedő szabályozás: akik megengedően közelítik meg a kérdést, beszélgetnek a gyerekekkel arról, hogy mit csinálnak online, segítik, és tanácsokkal látják el őket. Ebben a stratégiában is vannak tiltottnak tűnő tevékenységek (tiltott weboldalak, vagy csak szülői felügyelettel nézhetőek), de inkább úgy tekintenek erre, mint egy biztonságos keretrendszerre, ami támogatja a gyereket abban, hogy internetet használjon.

A kutatásból kiderült, hogy a megengedő szülők gyerekei gyakrabban kezdeményeznek beszélgetést arról, hogy mit csinálnak az interneten, és segítséget, illetve tanácsot is kérnek. A tiltó szülők gyerekei viszont sokkal kevésbé fordulnak a szülőkhöz segítségért. A válaszokból az látszik, hogy a szülők jellemzően az alapján döntenek a tiltás vagy az engedés mellett, hogy mennyire gondolják veszélyesnek az internetezést. 

Gyakran fordul elő, hogy a szülők csak akkor kezdenek el érdeklődni a gyerekek online viselkedése iránt, amikor a veszélyérzetük növekedni kezd. De ha a veszélyérzet még tovább emelkedik, általában bevezetik a tiltást, mert nem hisznek abban, hogy önmagában a megengedő stratégia elég hatékony. Jellemző, hogy a kisebb gyerekeket jobban szabályozzák a szülők, és a lányok általában sokkal több tiltással élnek.

Melyik a jó döntés?

Melyik stratégia a legjobb, ha a lehetőségeket maximalizálni, a kockázatokat pedig minimalizálni szeretnénk? Sajnos ez a kutatás valószínűleg nem váltja be azoknak a reményeit, akik azt hitték, hogy megvan a csoda recept, aminek a segítségével egyszerre tudjuk a lehetőségeket növelni és a kockázatokat csökkenteni. Arra viszont rámutat, hogy mennyire bonyolult kérdéssel állnak szemben a szülők: 

  • Minél több mindent engedünk meg, annál több lehetőségük van a gyerekeknek, de annál több a rizikófaktor is.

  • Minél több mindent tiltunk, annál kevesebb a rizikó, de a lehetőség is.

A döntéshozók is nehéz helyzetben vannak: azok, akik a veszélyekkel foglalkoznak, arra bíztatják a szülőket, hogy mielőbb tiltsák meg a gyerekeknek a netezést, de nem veszik figyelembe az emiatt elszalasztott lehetőségeket. Ugyanígy problémás az a tendencia is, amiben az oktatók arra bíztatják a szülőket, hogy engedjék az internethasználatot, de nem veszik figyelembe a potenciális veszélyeket.

A legjobb irány

Mindkét megközelítésnek vannak hátrányai, de a digitális készségekre vonatkozó jelenlegi megállapítások ígéretes irányt mutatnak. Jellemző, hogy azok a szülők, akik inkább a tiltást választják, azt mondják magukról, hogy gyengék a digitális képességeik. Ugyanakkor azok a szülők, akik jobb képességekkel rendelkeznek, általában megengedőbbek. Ennek az lehet az oka, hogy azok a szülők, akik otthonosabban mozognak a digitális térben, jobban tisztában vannak az ott található lehetőségekkel is, és ezért úgy döntenek, hogy inkább nem tiltják el a gyereküket. Az is lehetséges, hogy a jobb digitális képességekkel rendelkező szülők biztosak benne, hogy ha fel is merül valamilyen veszély, akkor ők és a gyerekeik is meg tudnak birkózni vele, így elkerülhető, hogy komolyabb baj legyen. 

Bátorítás és támogatás

A szülők figyelembe veszik a gyermekük tapasztalatait és készségeit, és az alapján reagálnak. Akik már előre megkérdőjelezik a gyermekük képességét arra, hogy a veszélyeket kezelni tudja általában a kockázat minimalizáló stratégiát választják és inkább tiltanak. Sokkal inkább támogatóak és bátorítóak  azonban a gyerkekekkel akkor, amikor egyre ügyesebb internetfelhasználóvá válnak. 

Mind a szülők, mind a gyermekek digitális készségeinek javítására irányuló politikák hasznosnak bizonyulnának a lehetőségek maximalizálása során, feltéve, hogy ez együtt jár a gyermekek és a szülők megbirkózási stratégiáinak és rugalmasságának fokozására irányuló erőfeszítésekkel.

megjelenés helye: forrás
letöltés időpontja: 2017.11.15.
szerző: ismeretlen

Marcell Mark